Miért éppen kékek a kékpénzek?

A fényképezés technológiájának elterjedésével és a költségeinek csökkenésével a 19. század végére a fényképezés a hamisítás fontos eszközévé vált. Az 1880 előtti pénzjegyek esetében a domináns szín a fekete volt, a róluk készült fényképfelvétel és a fekete másolata a pénzjegyek majdnem tökéletes utánzatát adta. Az 1850-as évektől terjedt el a fényképészetben a nedves kollódiumos eljárás. Hamarosan ez a fényképészeti módszer kiszorított minden más eljárást. A 19. század végére már tökéletesebb technológiák váltják, de a nyomdai sokszorosítás területén még az 1970-es évekig is használták a nedves kollódiumos eljárás egyes változatait.

Az említett eljárásnak volt egy sajátossága: fényképlemezekre gyakorolt hatása a kék és a fehér színnek szinte ugyanolyan gyenge volt, tehát a fényképezés során a kék szín fehérként mutatkozott. Más színek, mint a piros vagy a sárga hatása erős volt, ugyanolyan sötétként voltak láthatóak, mintha feketék volnának.

A kék színek használatának a célja alapvetően a hamisítók dolgának a megnehezítése volt. Hogy ezt tovább fokozzák, a bankjegyek alapnyomataként úgynevezett védőnyomatokat is alkalmaztak. Ezek vonalas raszter vagy gilosminták, szintén a kék valamilyen árnyalatában. A finom vonalak fényképezése már önmagában nehézséget okozott. A kék színt szívesen párosították a vörös színnel, míg az egyik világosodást, a másik sötétedést okozott a fényképlemezen, így a végeredmény semmiképpen sem hasonlított az eredeti bankjegyre.

Jobb fényképészeti eljárások és a fényszűrők használatával  a bankjegyek hamisítási elleni védelme ilyen módon hamarosan elavulttá vált. Az utolsó “kékpénzek” a már független Magyarország által kiadott 1919-es 5, 10 és 20 koronások voltak.

 

-KP