A birodalmi pénztárjegyek (Reichskreditkassenschein) és magyar vonatkozásaik.

Az első világháborúban részt vevő országok már az első hetekben megtapasztalhatták, hogy a nemesfém tartalmú fémpénzek a forgalomból eltűnték. Hiányuk megakasztotta a gazdaság rendes működését. Hogy mérsékeljék a pénzváltási nehézségeket, kis címletű papírpénzek nyomtatását rendelték el. Így kerültek forgalomba például az Osztrák-Magyar Monarchiában az 1 és 2 koronás bankjegyek, a Német Császárságban az 1, 2 és 5 márkás pénztárjegyek.

1936–1938-as évek eseményei (Rajna-vidék megszállása, Anschluss) már magában hordozták egy újabb összeurópai konfliktus kialakulását. Az európai országok újból a nemesfém tartalmú fémpénzek forgalomból való eltűnésével számoltak. A Nagy Háborús tapasztalatokat hasznosítva, már előre kinyomtatták azokat a papírpénzeket, amelyeket a fémpénzek helyettesítésére fognak használni. Ilyenek voltak például:

• Lengyelországban az 1936.02.26-i keltezésű 2 zloty, 1938.10.01-es 1 zloty, amelyeket néhány nappal a német támadás előtt, 1939.08.26-án helyeztek forgalomba.
• Csehszlovák 1938-as (évszám nincs jelölve) 1 és 5 koronás “mobilizációs” pénzjegyek, amelyek hivatalosan nem kerültek forgalomba, majd csak 1940-ben a Cseh-Morva Protektorátus bélyegzésével.
• Magyarországon az 1938.01.15-ös keltezésű 50 filléres és 1, 2, 5 pengős. Csak az 1 és 5 pengős került forgalomba. A több milliós mennyiségben raktáron álló 50 filléreseket 1945-ben tervezték felülbélyegezve forgalomba helyezni, azonban ez nem valósult meg.

Németország is hasonlóan fel volt készülve a váltó­pénzek helyettesítésére. Nagy mennyiségben nyomtattak 1937-es 1 és 2 Rentenmark címletű bankjegyeket, illetve a Reichsbank pincéiben készleteket halmoztak fel a birodalmi pénztárjegyekből (Reichskreditkassenschein). A birodalmi pénztárjegyeket eredetileg belső forgalomra szánták, csak később merült fel, hogy megszállási pénzként hasznosítsák.

A Lengyelország ellen megkezdett háború első napjaiban már forgalomba is hozták az 1 és 2 Rentenmark címletű bankjegyeket. Mivel a feladatuk ellátására elégséges mennyiségben rendelkezésre álltak, ezért a birodalmi pénztárjegyek továbbra is raktáron maradtak. A lengyel állam- és pénzrend­szer összeomlása után hagyott űr tette szükségessé, hogy a birodalmi pénztárjegyek, mint megszállási pénzek lengyel területeken forgalomba kerüljenek.

A német hatóságok szeptember 23-iki ren­delettel a zloty helyett új fizetési eszközt vezet­tek be a lengyel területen. A zlotyt 50 pfennigért váltják be, tehát 1 márka 2 zlotyt ér. A lengyel terület pénzellátását a Birodalmi Hitelpénztár végzi, amely átvette a Bank Polski, a lengyel jegybank fiókjait. A beváltás birodalmi pénztár­jegyekben történik és ennek fedezetét a német állam által hitelezett 1 milliárd márka, továbbá a Birodalmi Banknál és a Német Elszámolási Pénztárnál nyílt hitelek képezik. Az új kincstári jegyek a lengyel területe­ken már forgalomban vannak és a legmagasabb címlet 20 márkás, a legkisebb 50 pfennig.

– Déli Hírlap, 1939 október 15

Később a német hatóságok más megszállt országok esetében is ugyanezt a gyakorlatot folytattál. Azonban, ha a megszállt terület saját (német irányítás alatt működő) hitelszervezete vagy központi bankja újból el tudta látni a feladatait, akkor a birodalmi pénztárjegyek forgalomba helyezését korlátozták vagy beszüntették. Például Lengyelország esetében 1940 márciusától már a Lengyel Emissziós Bank zloty bankjegyei jelennek meg a forgalomban, kiszorítva a német pénztárjegyeket.

A pénztárjegyek rendszerint párhuzamosan forgalomban maradtak az adott ország pénzjegyei mellett.
Néhány példa (az árfolyam időben változó volt):

100 szerb dinár = 5 márka (1941)
60 görög drachma = 1 márka (1941.06.23.)
100 szovjet rubel = 10 márka (1942)
100 holland gulden = 132.70 márka (1941.04.24.)

 

Birodalmi pénztárjegyek (Reichskreditkassenschein) címletei:

 

A birodalmi pénztárjegyek, mint a keleti fronton harcoló magyar katonák fizetőeszköze.

A német és a német szövetségi rendszerhez tartozó hadseregek katonái által a megszállt szovjet területen használt fizetőeszköz a birodalmi pénztárjegy, vagy korabeli magyar megnevezésén a hadimárka volt (1942 szeptemberében ukrán területen jelennek meg az Ukrán Központi Bank által kiadott karbowanez címletű pénzjegyek, de a német pénztárjegyeket továbbra is forgalomban maradnak). 1942-ben 1 hadimárka 1,642 pengőt, vagy 10 ru­belt ért.

100 rubel egyenlő 10 márkával, és 10 márka egyenlő 16.40 pengővel. Ha azonban köz­vetlenül a rubelről pengőre vi­szik át az összeget, akkor 100 rubel 16.6 pengővel azonos. Itt ez a háromféle pénznem dívik, helye­sebben kettő a márka, valamint a rubel és társa a cservonyec. A pengő csak képletesen, elszámo­lások alakjában.

 – Új Nemzedék, 1942., 137. szám

A hadimárkát a hátországba behozni tilos volt, azonban tábori posta útján pengőre váltva haza lehetett küldeni.

Hála Istennek, ilyen a magyar katona, összekuporgatja a zsoldját, fogához ver minden garast. És küldi a megtakarított pénzt haza. Amint a tábori posta veze­tője elmondja, van olyan nap, hogy 70-80.000 pengő értékű márkát és rubelt is hazaküldenek a katonák. A címzett ter­mészetesen pengőben kapja az utalványo­zott összeget.

– Nemzeti Újság, 1942 január 8.

A szövetsége­sek által birtokba vett területeken két fizetési eszköz van: a márka és a rubel. A tábori posta viszont pengőben számol, mert otthon hazai pénznemben fizetik ki az összeget. Tíznaponként, egy-egy zsoldfizetés alkalmával óriási pénzmennyiségek gyűlnek össze a tábori postákon.

 – Szentesi Napló, 1942 október 20.

 

A birodalmi pénztárjegyek Magyarországon.

1944. március 18–19. között Magyarország német megszállás alá került. Ez idáig a birodalmi pénztárjegyek belföldön teljesen ismeretlenek voltak. A megszállás zavaros eseményei során kerültek kis mennyiségben forgalomba a német pénztárjegyek.

A német véderő egyes alakulatai és tagjai folyó évi március 19. és 25. között egyes esetekben pengő-bankjegyek hiányában Reichskreditkassenscheinokkal – birodalmi pénztárjegyekkel — fizettek.

– Uj-Somogy, 1944 május 8.

1944 májusában a lakosság körében előforduló pénztárjegyeket hivatalosan bevonták és 100 márka = 164.20 pengő árfolyamon beváltották.

Mindazok, akik fizetésképpen a birodalmi pénztárjegyet elfogadtak, kérhetik azoknak pengőre való átváltását. Az ide vonatkozó kérést a címletek csatolása mellett írásban kell benyújtani folyó hó 11. és 20. között, és pedig bármely, a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénzintézetnél.

….

Lehetőség szerint meg kell nevezni a német véderőnek azt az alakulatát vagy azt a katonai személyt is, aki a címletekkel fizetést teljesített. A birodalmi pénztárjegy fizetésként történt elfogadását megfelelően igazolni kell, például számlával, tanukkal, stb. Az esetleg különböző alkalmakkor elfogadott címletek beváltását egy kérelemben kell kérni.
A kérelem jogosultsága esetén az átváltás 100 márka, egyenlő 164,20 pengő árfolyamon történik. Ez a beváltási lehetőség azonban kizárólag birodalmi pénztárjegyre vonatkozik, nem márka-bankjegyekre vagy márka érmékre. A kérelmek benyújtása megállapított határidő lejárta után a beváltásra többé lehetőség nincs.

– Magyar Élet, 1944.05.07.

 

– KP