A pengő-fillér pénzrendszer korabeli hamis papírpénzei.

5 pengő, 1926

Ismertetőjelei: Az előoldal közepén elhelyezett “ÖT PENGŐ” és “MAGYAR NEMZETI BANK” szöveg betűinek árnyékolása durva és foltos. A Széchenyi-fejkép rajza szakadozott és hiányos. A hátoldal primitív kivitelű A Lánchíd képe, valamint a háttérben levő épületek rajzának részletei teljesen kidolgozatlanok. A hamisítvány tiszta fehér papíron készült,
melyből a piros és zöld színű selyemszálak hiányoznak.

megjelenés: 1927

50 pengő, 1926

Kézzel rajzolt. Korabeli újsághír szerint “Kétségtelen, hogy a hamisító zseniális rajzolótehetség, mert bár fogásáról könnyein fel lehet ismerni, hogy a bankjegy hamisítvány, mégis a rajz olyan remekül sikerült,  hogy még a pénzkezelésben jártas vendéglői főpincért is sikerült vele megtéveszteni.” Összesen hat darabot találtak belőle a forgalomban.

megjelenése: 1933

100 pengő, 1926

1. típus

Fényképészeti úton fényérzékeny papirosra másolt és vízfestékkel színezett.  Az elő- és hátoldal külön készült és a kész fényképmásolatok összeragasztattak. A hamisítvány fő ismertető jelei: a papiros az összeragasztás miatt vastag, kartonszerű, merev, könnyen törik, a vízjel teljesen hiányzik. Az előoldalon az alapnyomat lila szín helyett pirosas sárga színnel festett, ezáltal a hamisítvány kifakult bankjegy benyomását kelti. A fényképmásolat fekete számjegyei piros tintával átrajzoltak.

megjelenése: 1929

2. típus

Fényképészeti eljárás segítségével kőnyomdai úton készült. A vízjel teljesen hiányzik. A hamisítványnál úgy az elő-, mint a hátoldalon a jegy teljes képe fekete színben van nyomva. A sűrű vonalozású részeken a hamisítványnál a nyomat összefolyik, többek között az előoldal keretében a négy sarkon elhelyezett “100”-as értékjelzés alatt lévő guilloche egészen elmosódott. Mátyás király fejképe, valamint a baloldalon lévő magyar címer zöldes pontokból álló alapnyomata, a hamisítványnál fekete pontokból áll. A színezést a hamisítványnál zöld utánfestéssel pótolták. A hamisítvány számozása kézi utánrajzolással készült.

megjelenése: 1932

5 pengő, 1939

A hamisítvány fényképezés és utánrajzolás segítségével, könyvnyomással készült.
Az előoldal képének nyomatát a hamisító egy színben nyomta, míg az a valódi bankjegyen balról jobbra haladva lilásbarnából sárgásbarna színbe megy át. Az előoldal baloldalán a szelvényen levő guilloche világosabb, vonalai szakadozottak és vékonyabbak, mint a valódi bankjegyen. Az “5”-ös számjegyet övező nyolcágú csillag nem emelkedik ki sötét színével, hanem a rozetta többi részével összefolyik. A bankjegy jobboldalán levő női fej homloka és arca, valamint nyaka és ingválla durva sötét vonalaikkal árnyékolt, a finomabb rajzok, valamint a sötétebb mélységek teljesen hiányoznak. A fej hátterét képező rozetta vonalai összefolynak, úgy hogy a rajz alig kivehető. A fejkép a hamisítványon a háttérben laposan elvész, míg a valódi bankjegyen plasztikusan kiemelkedik. A bankjegy baloldalán levő magyar címert tartó angyalok szintén durva vonalakkal nyomattak és a rajz sok helyen hiányos. A számozás minden esetben A 249 – 099026.

megjelenése: 1941

 

forrás:

hamispenzek.hu

Rendeletek Tára a Magyar Királyi Posta részére