Az újmoldovai hamis szükségpénzekről.
Az újmoldovai 2 krajcárossal először Mikó Endre “Újmoldova (Neu -Moldova ) 2 krajcáros szükségpénze” (Az Érem, 2006/1) című írásában találkozhattunk.
“A közelmúltban előkerült 2 krajcáros címletű szükségpénz eddig még nem ismert. Alakja és szövegének hasonlósága arra enged következtetni, hogy újabb címlete lehet az Ambrus által ismertetett 1 krajcáros szükségpénznek. A kor szokása és a szükségpénzek kibocsátásának gyakorlati végrehajtása szerint valószínűsíthető, hogy nem csak egy címletet adtak ki a fizetés (a vásárlás) meg
könnyítésére, ezért még további címletek elő kerülése is várható.
A 2 krajcáros szükségpénz leírása [2]: korabeli vastag (1,8 mm), barnás színű papíron, fekete nyomdafestékkel készült. Kör alakú, hátlapja üres. Az előlapon vonalkörben öt sorban szöveg: 2 / Kreuzer / W. W. / Neu-Moldova / 1849. A szükségpénz átmérője 42 mm, a vonalkor átmérője 35 mm.”
Amellett, hogy a pénzjegy tökéletes tartású, a már ismert 1 krajcároshoz hasonlítva méretében és megjelenésében sem felel meg, a szerző mégis kritika nélkül eredetinek tekinti. Vajon tényleg eredeti lenne a bemutatott 2 krajcáros is?
Ambrus (Ambrus Béla: Magyarország papírszükségpénzei 1723-tól 1914-ig) a következőket írja az 1 krajcárosról:
“Ujmoldova – Neu-Moldova, /1849
…. Ehrenfeld gyűjteményben szereplő egyetlen címlet alapján ismerjük a létezését.
Vastag fehér papíron fekete nyomással készült. A kör közepén négy sorban e szöveg: 1/ Kreuzer/ W.W./Neu-Moldova. 25x25mm a mérete. Ábrája ezideig ismeretlen.“
Adolf Ehrenfeld 1927-ben halt meg, a gyűjteményében szereplő újmoldovai 1 krajcáros helye azóta ismeretlen. Ambrus Béla sohasem láthatta az említett pénzjegyet. Mégis, hogyan tudott ilyen pontos leírást adni róla?
A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönyében (24., 1908), Dr. Berkeszi István “Muzeumunk papipénzgyüjteménye” című írása adja meg a magyarázatot. Ezt vehette át Ambrus Béla is:
Azonban Ambrus pontatlanul idézi a forrást, ugyanis az eredeti pénzjegy esetében sem tartalmaz a szöveg arra történő utalást, hogy 1849-es kiadású lenne a pénz, illetve annak értékjelzése római, nem pedig arab számmal került megjelölésre.
Érdemes még megemlíteni, hogy az Ehrenfeld-féle gyűjtemény listája 1927-ben nyomtatva is megjelent (Katalog der Papiergeldsammlung weiland Dr. Adolf Ehrenfeld). Itt említi is az újmoldovai egy krajcárost:
Kiemeli, hogy “o.D.”, vagyis dátum nélküli, illetve a szükségpénzek forradalom előtti/utáni csoportjába sorolja, azaz semmiképpen sem 1849-es.
Összegezve megállapítható, hogy az egyetlen ismert és eredeti újmoldovai 1 krajcáros esetében az értékjelzés római számmal került féltüntetésre, azon nem szerepel az 1849-es évszám, és feltételezhetően nem is 1849-es kiadású. A korszak szükségpénzei egy sorozaton belül mindig nagy hasonlóságot mutatnak, azonban ha a bemutatott 2 krajcárost vizsgáljuk, ez nem teljesül, ezért modern hamisítványnak tekinthetjük.
Tovább súlyosbítja a pénzjegy eredetiségébe vetett bizalmat az, hogy egy korabelinek ható, azonban teljes mértékben modern betűtípust (ElephantaBlack) használtak az elkészítése során.
További hamisítványok:
– KP