Leszámolás egy mítosszal, avagy a nyilas kormány által állítólagosan kiadott csillagos pengők kérdése

Mint ismert, az 1936-as 10 és az 1930-as 100 pengőből kétféle változat létezik: a sorozat betűjele előtt csillaggal és csillag nélkül. Gyakorlatilag mindenhol azzal találkozhatunk, hogy a csillag nélkülieket Budapesten a Pénzjegynyomda készítette, a csillaggal ellátottakat pedig a veszprémi fiókintézetük a nyilaskormány idején nyomtatta. Vajon tényleg igaz?

csillag nélküli 10 pengő:
A sorozat B 001-től B 999-ig terjed, sorozatonként 99.999 darab, tehát elméletileg (a selejteket is tartalmazza) nyomtatott példányok száma kerekítve 100 millió.

csillagos 10 pengő:
A sorozat *B 001-től kb. *B 270-ig terjed, a nyomtatott példányok száma kerekítve 27 millió.

csillag nélküli 100 pengő:
A sorozat E 001-től E 999-ig terjed, sorozatonként 99.999 darab, a nyomtatott példányok száma kerekítve 100 millió.

csillagos 100 pengő:
A sorozat *E 001-től kb. *E 096-ig terjed, a nyomtatott példányok száma kerekítve 9.6 millió.

A 10 és 100 pengős bankjegyek sorozatszámainak vizsgálata során két fontos részletet figyelhetünk meg:

1. Ha a csillag nélküli pengősök a nyilas hatalomátvétel előtt készültek, akkor hogyan lehetséges, hogy mindkét címlet esetében a 999-es sorozatszámnál fejeződött be a nyomtatás? Lehetséges, hogy hasonlóan mint az 1938-as 1 pengősnél⁽¹⁾, a sorozat előtti csillag csupán azt jelenti, hogy a sorozatszám szerinti teljes mennyiség legyártásra került (999-ig), de kevésnek bizonyult, ezért csillaggal újra kezdték nyomtatni 001-től? Vagyis a csillaggal ellátott 10 és 100 pengők nyomtatásának elkezdése nem a nyilas hatalomátvétel időpontjához köthető?

2. A nyilas uralom időszakára, bő két hónapra kb. 37 millió darab bankjegy nyomtatása jutna (1944. december végén Veszprémben már nem dolgoznak). Hogy voltak képesek ilyen rövid idő alatt és háborús körülmények között igényes kivitelű réznyomású bankjegyeket több tízmilliós példányszámban legyártani? 1944 júniusában a forgalomban lévő bankjegyek teljes mennyisége 107 millió darab volt⁽²⁾.

 

Az említett bankjegyekkel kapcsolatosan felmerülő ellentéteket a gyakran töredékes korabeli dokumentumok oldják fel. A nyilasok alatti pénznyomtatáshoz kötődően a magyar numizmatika szakirodalomban a következő állítások fordulnak elő:

– Veszprémben a Budapestről evakuált Szálasi-kormány pénzjegynyomdát alakított ki.

Nem Igaz. A Veszprémben felállítandó fiókintézet telkét az MNB már 1936-ban megvásárolta. Az épület alatt három emeletnyi mélységben bankhelyiségeket, irodákat, öltözőket és egyéb termeket alakítottak ki. A feladata az volt, hogy el tudja látni a központi bank feladatait, beleértve a bankjegyek nyomtatását, abban az esetben ha a budapesti üzem bármilyen oknál fogva üzemképtelenné válna. A veszprémi nyomda kialakítása a háború elején elindult. Tényleges munka már a nyilas hatalomátvétel előtt megkezdődött: “A Pénzjegynyomda dolgozóinak mintegy 1/4-e dolgozott Veszprémben, félévenként, majd kéthavonként váltásban”⁽³⁾

– A csillaggal ellátott 10 és 100 pengősök Veszprémben készültek.

Igaz. 1944-ben több évre elegendő bankjegymennyiséget halmoztak fel. 1944 júniusában a forgalomban lévő 107 millió bankjegyre 151 milliónyi tartalék jutott, ami már tartalmazta a még forgalomba nem került 1943-as 1000 pengősöket is⁽²⁾. A 100 és 10 pengősök csillaggal megjelölt részét Veszprémben nyomtatták⁽³⁾.

– A csillaggal ellátott 10 és 100 pengősök a Szálasi-kormány ideje alatt (is) készültek.

Nem valószínű. Feltételezhető, hogy a nyilas hatalomátvétel után (ismeretlen ok miatt) Veszprémben nem maradt, illetve később sem került réznyomásra alkalmas nyomdagép. Oltványi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy levélében⁽⁴⁾ tájékoztatja az Ideiglenes Nemzeti Kormány pénzügyminiszterét: “Szakértőink véleménye szerint alig van való­színűsége annak, hogy a magyar kormány jelenlegi joghatóságának területén kívül eső területen (Nyugat-Magyarország) a már forgalomban lévő magyar bankjegyekkel teljesen egyező további bankjegyeket állíthassanak elő. A forgalomban lévő bankje­gyek ugyanis réznyomással készültek, ilyen bankjegyek nyomása pedig a tech­nikai eszközök hiányában a fel nem szabadult területen lehetetlen. Forgalomban lévő réznyomású bankjegyeink nyomólemezeinek ofsetnyomásra való átvitele Veszprémben ugyancsak lehetetlen, szakemberek hiá­nyában”. Szintén a réznyomtatásra használatos eszközök hiányát jelzi az, hogy Veszprém evakuálása során három ofszetnyomó gépet és egy spanyol (spanyol tulajdonban lévő) bankjegynyomó(?) gépet szállítanak el nyugatra⁽³⁾. Valószínűleg 1944 végén Veszprémben réznyomásra nem, csak ofsetnyomásra alkalmas nyomdai eszközök voltak.

– A csillaggal ellátott 10 és 100 pengősök a Szálasi-kormány ideje alatt kerültek forgalomba.

Nem tudni. A korábban készült 1943-as 1000 pengősök 1944 novemberében kerültek forgalomba. A csillagos pengők forgalomba helyezésének időpontjáról semmit sem tudni (Kupa a nyilas hatalomátvétel idejét rendeli hozzá), külön rendelet nem foglalkozik velük. A korabeli dokumentumok sem említik külön a csillag és csillag nélküli pengőket. Feltételezhetően válogatás nélkül helyezték forgalomba a tartalékban lévő 10 és 100 pengősök mindkét változatát. Az 1945 utáni MNB-s dokumentumokban csak az 1943-as 1000 pengős van nyilas pénznek, a nyilashatalom által forgalomba helyezett pénznek jelölve.

– Mely bankjegyeket nyomtatták a Szálasi-kormány idején?

• Budapesten körülbelül 1944. november 10-ig folyt a pénznyomtatás, ami jelentheti bármilyen korábban kiadott bankjegy-típus nyomtatását. Először a nyomdagépek felrobbantása mellett döntenek, végül csak a gépek kritikus alkatrészeinek a kiszerelése történt meg. Veszprémbe november 15-én telepítik át a Pénzjegynyomda személyzetének jelentős részét. Cél az, hogy a budapesti nyomda leállásával ott folytassák a működést.
• Az eredeti nyomtatási eszközökön (lemezek?) kívül magukkal vittek nagyobb mennyiségű 1930-as 100 pengős (csillag nélkül?) és 1943-as 1000 pengős íveket, amelyeket már Veszprémben daraboltak fel⁽³⁾.
• 1944 november 10-én a Pénzjegynyomda vezetősége tudatta az MNB-vel, hogy a nyomda alkalmazottai Veszprémbe lesznek áthelyezve. Kérték, hogy a foglalkoztatásuk(!) céljából ofszet nyomású 1943-as 100 pengősöket rendeljenek 10 millió példányban. Jankovics László, az MNB igazgatóhelyettese hamarosan le is adja a rendelést. A veszprémi nyomda rövid ideig működött zavartalanul, többször is le kellett állítani. December 22-én a nyomda 30 alkalmazottja karácsonyi eltávozást kapott, majd vissza sem jöttek. December 25-én már megkezdődött a kész és félkész bankjegyek bevagonozása, nyugatra történő szállításának előkészítése. Érdemes megemlíteni, hogy az 1943-as 100 pengősök nyomtatását semmi sem indokolta, ugyanis kellő bankjegytartalékkal rendelkeztek, nyomtatás célja ténylegesen a nyomdai alkalmazottak lefoglalása lehetett. További bankjegyek nyomtatására valójában nem volt nagy szükség, ugyanis hatalmas készletekkel rendelkeztek. Magyarország területén 1944. november végén 10,6 milliárd pengőt tett ki a forgalomban lévő bankjegyek összértéke, a Szálasi-kormány rendelkezésére álló bankjegytartalék pedig 9,1 milliárd pengőt tett ki akkor, amikor a nyilasok már csak Magyarország nyugati részét tartották az ellenőrzésük alatt⁽⁵⁾. A tartalékok egy jelentős részét Ausztria területén a német és a szovjet csapatok foglalták le. Az 1943-as 100 pengős bankjegyek hivatalosan nem kerültek forgalomba.

Készültek-e pengő bankjegy nyilaskeresztes bélyegzéssel?

Nem. Nem ismert korabeli feljegyzés ilyesfajta bankjegyek készítéséről és forgalomba helyezéséről. A 60-as években jelenik meg az első említés a létezésükről, Kupa Mihálytól: “Ugyanebben a veszprémi üzemben utólagosan nyomták rá az akkor forgalomban volt 10, 20, 50, 100 és 1000 pengős bankjegyekre a különböző nagyságú nyilaskeresztet — a nyilas­keresztes rendszer utasítása alapján. Ezekből a bankjegyekből eddig csak a 100 pengős került elő.”⁽¹⁾  Nem ismert a forrás, ahonnan merítette ezt az információt, valószínűen csak egy bélyegzett bankjegy létezéséből következtette ki a leírtakat.
A háború utáni lapokban ⁽⁶⁾⁽⁷⁾ többször is megjelentek olyan hírek, hogy Budapesten, Szentesen vagy Szegeden “nyilas suhancok” bankjegyekből kivágott nyilaskereszteket szórtak szét. Bár a lapok nyilaspárti propagandaként írják le, vélhetően inkább a kommunisták próbálták a megbújó “nyilasveszélyt” felmutatni. Könnyen elképzelhető, hogy hasonló propagandának része volt a bankjegyek felülbélyegzése nyilaskereszttel. Minden korszakban és országban jellemző volt, hogy az inflációtól elértéktelenedett papírpénzeket utólagosan propaganda célokkal felülbélyegezzék vagy rárajzoljanak.

 

– KP

 

(1) Kupa Mihály – Bankjegyeink alkotói (1926— 1966)

(2) Pénzjegynyomda vezetőségének 1944. augusztus 3-i jelentése az MNB üzletvezetőségének.

(3) H. Haraszti Éva: A pénzjegynyomda története.

(4) Oltványi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke átirata a pénzügyminisztériumnak 100 pengős címletű bankjegyek gyártására és egyes címletek lebélyegzésére vonatkozóan, 1945. március 23.

(5) Berend T. Iván : Újjáépítés és a nagytőke elleni harc, 1945-1948

(6) Makói Népujság, 1946-07-30 / 167. szám

(7) Szabad Szó, 1946-04-25 / 89. szám