Forgalmi (nem nullás) számozású és számozatlan pengő bankjegyek MINTA lyukasztással… eredeti vagy hamis?

Gyűjtőként bárki gyakran találkozhat összejöveteleken, vagy akár az online felületeken olyan kis értékű magyar bankjegyekkel (korona, pengő), amelyek MINTA lyukasztással vannak ellátva. Sajnos ezeknek a nagy része modern hamisítvány, ugyanis egyes hamisítók kezében az eredetivel teljesen megegyező MINTA lyukasztására alkalmas eszköz van, így könnyedén ritkaságoknak nevezett, valójában rongált papírpénzeket gyárthatnak a gyűjtők kárára. Sajnos, nagyban hozzájárul a megtévesztéshez az is, hogy a korábbi magyar papírpénzekkel foglalkozó katalógusok mindenféle kritika nélkül beemelték az ilyen változatokat a soraik közé.

Felmerül a kérdés, hogy készültek-e eredeti forgalmi (nem nullás) számozású vagy számozatlan pengő bankjegyek MINTA lyukasztással? Ha igen, hogyan lehet őket felismerni?

1.

Egyes forgalmi (nem nullás) számozású pengőknél a ritkaságukból adódóan elképzelhetetlen, hogy hamisítsák a lyukasztást. Tökéletes példa a MINTA lyukasztott F111 – 9***** számozású 1927-es 1000 pengős bankjegyek. A ritkasága kizárja a hamisítását. Több más értékes pengősnél is ismert az ilyesfajta változat (1928-as 5 pengős, 1926-os 100 pengős), ezek mindenképpen eredetinek tekinthetők.

2.

A Budapest című lap egy 1946-os számában jelent meg Büky József “A pengőtől a forintig” című írása. A szöveg mellett bemutatásra kerül a teljes háború utáni inflációs sor, vagyis az 1945-ös 50 pengőstől egészen az 1946-os 100millió B.-pengősig az összes bankjegy.  Érdekességét az adja, hogy az összes bankjegy forgalmi számozású és MINTA lyukasztással van ellátva.

Mivel korabeli forrásnak tekinthető, ezért egyértelmű, hogy már forgalmuk idejében is készülhettek ilyesfajta MINTA bankjegyek. Az egyes papírpénzeknek csak az előoldala van bemutatva, ezért csak a következőknek számozása ismert:

50 pengő, 1945 – D 018 – 038053

100 pengő, 1945 – D 113 – 073261

1.000.000 pengő, 1946 – N 488 – 026702

100.000.000 pengő, 1946 – P 306 – 055207

Amennyiben egy adott MINTA bankjegy számozása közel van a felsoroltakhoz, akkor szinte biztosra vehető az eredetisége. A számozatlan bankjegyeknél (1millió milpengőtől a 100millió B.-pengősig) sajnos ez teljesen meghatározhatatlan.

3.

Július Sém “Papírové Peníze na území Československa 1762-1967” (Papírpénzek Csehszlovákia területén) című 1967-es könyve ábrázol pengő bankjegyeket MINTA lyukasztással. Az érdekességét az adja, hogy az 1938-as 1 pengős és 1940-es 2 pengős is bemutatásra kerül.

Bár nem korabeli forrás, feltételezhetőek hogy eredetiek, ugyanis a kiadvány viszonylag régi, illetve több más ritkaságba menő banki mintát is bemutat. Tovább erősíti a hitelességét, hogy a könyvben szereplő “H 195 – 073774” számozású pengő mellett ismert más közeli számozású  (H195 – 073805) MINTA lyukasztott 1 pengős is:

A 2 pengős minta számozása kérdéses. Azonban, legalább 3 példány is ismert “J 194 – 0671xx” számmal ellátva. Feltételezhető, hogy az eredeti példányok számozása ekörül lehet.

 

Következtetés:

Nem ismert további korabeli forrás, amely alátámasztana, hogy egyéb címleteknél is előfordul a forgalmi számozás mellett a MINTA lyukasztás. Nem kell feltétlenül létezniük, ugyanis a nullás számozással ellátott minta változatuk láthatta el a feladatot.

Az Osztrák-Magyar Bank “Muster” jelölésű koronásainak és más országok minta papírpénzeinek (ahol nem nullás számozásúakat használtak erre a célra) állandó jellemzője az, hogy sorszámkövető pénzeket jelöltek meg ilyesformán. Ennek egyszerű oka van, ugyanis tökéletes állapotú papírpénzeket használnak ilyen célra, amit legegyszerűbb az eredeti pénzjegykötegből kiemelni, vagy egyenesen az ilyen kötegeket (töredéküket) lyukasztani. A számozással ellátott magyar MINTA bankjegyek eredetiségét a számozásuk alapján lehetne meghatározni. 1-2 címlettől eltekintve egyelőre kevés hozzá a korabeli forrás, illetve a hiteles gyűjtemény (pl. külföldi központi bankok minta albumjai) , hogy ez pontosan behatárolható legyen.

– KP