Született október negyedikén. Az “Ausgegeben nach dem 4. Oktober 1920” bélyegzésekről.
Az utolsó korona bankjegy felülbélyegzés az “Ausgegeben nach dem 4. Oktober 1920” típus. A legtöbb katalógus és szakkönyv ezt az osztrák felülbélyegzések közé sorolja, némileg tévesen. Igaz, hogy Bécsben, német nyelven készült a bélyegzés, viszont ezek a bankjegyek soha nem voltak hivatalos fizetőeszközök Ausztriában. Sőt máshol sem. Akkor mi indokolta a kibocsátásukat? Főleg az után, hogy már forgalomban volt a dupla német 100, 1000 és 10.000 koronás is.
Mikor egy ország felülbélyegezte a papírpénzt, akkor a bankjegyek államjegyekké változtak át, azaz értéküket a továbbiakban az adott állam és nem az OMB szavatolta. A bank ezekért csak áttételesen, az állami résztulajdonon keresztül volt felelős. Ettől kezdve a bélyegzés nélküli bankjegyeket tilos volt az adott országban fizetésnél felhasználni. Továbbá tilos volt azokat az országhatáron át ki- vagy bevinni, különösen ott, ahol a felülbélyegzés kényszerkölcsön együttes alkalmazásával lett végrehajtva.
Nem vonatkozhatott viszont ilyen szabályozás a külföldiekre, pl. svájci vagy német illetőségű cégekre, amelyek az OMB-nél vezetett számláikon jóval a felülbélyegzés előtt helyeztek el betétet. Nem lehetett őket arra kényszeríteni, hogy egyik vagy másik ország államjegyeit vegyék ki a számlákról. Ezenfelül a már külföldön levő bankjegyekért a banknak továbbra is felelősséget kellett vállalnia. Az ilyen bankjegyek értékét végül Ausztriának és Magyarországnak közösen kellett megtérítenie, a többi utódállamnak nem.
Egy időben a bankjegyek lebélyegzésével megkezdődött azok csempészése és a bélyegzés hamisítása is. Bélyegzőt természetesen sokkal könnyebb hamisítani, mint bankjegyet, így sokkal többen is próbálkoztak vele. Valahányszor szűkült a bélyegzés nélküli bankjegyek forgalmi területe, az mindig a próbálkozások új hullámát indította el. A lebélyegzetlen pénz természetesen arra vándorolt, ahol még forgalomban lehetett tartani, illetve a hamisítói igények képesek voltak azt felszívni.
1920 őszén Csehszlovákia megkezdte a vitatott hovatartozású Kárpátalján is az osztrák-magyar bankjegyek bevonását. Egyrészt, hogy ezzel is a számára kedvező irányba terelje a folyamatokat, másrészt, hogy megakadályozza további bankjegyek becsempészését. Ezzel a lépéssel az osztrák-magyar korona megszűnt hivatalos fizetőeszköznek lenni. Ez után kérték azt az OMB felszámolóbiztosai, hogy a továbbiakban ne kerüljön ki bankjegy bélyegzés nélkül a pénztáraktól. Akkor sem, ha azt külföldi számlatulajdonos kéri. A cél az volt, hogy legalább egy kicsit csökkentsék a hamisítások számát.
A bélyegzés ugyanis megnehezítette azok dolgát, akik másik típusút akartak a bankjegyekre nyomtatni. Így került sor erre a bélyegzésre, amely egyik utódállamhoz sem köthető, hanem az OMB sajátja. A szövegezés pedig arra utal, hogy a bankjegy már az után lett kiadva, hogy valamennyi ország felülbélyegezte a saját bankjegyeit. Az új bélyegzés alkalmazása nem aratott osztatlan sikert. Több esetben vissza is utasították az ilyen bankjegyek átvételét, mondván, hogy nekik lebélyegzés nélküli bankjegyekben kell teljesíteniük a kötelezettségeiket.
Rövid időn belül árfolyamkülönbség alakult ki annak ellenére, hogy a bank természetesen nem tett ilyen különbséget. Ennek tisztázása érdekében adta ki az OMB október 15-ei hirdetményét, melyben közli a bélyegzés leírását, és amelyben így fogalmaz: Október 5-étől a bélyegzés nélküli bankjegyek felülnyomással kerülnek kiadásra. A hirdetményt a pénzügyminisztérium 21-én rendeletileg megerősítette, majd egy november 6-ai rendelkezésében részletezte, hogy milyen esetben melyik fajta bankjegyben kell teljesíteni a követeléseket.
Bár a magyar forgalomban nem vett részt, a magyar emberek nem találkoztak vele, viszont részben Magyarországnak kellett beváltania ezeket a bankjegyeket. Ugyanúgy, ahogy a bélyegzés nélkülieket is. Így elmondható, hogy a típus osztrák-magyar közös kiadásnak számít.
– EHuro
